A lövellt beton körül a megrendelői oldalon gyakran él az a tévhit, hogy egyetlen, mindenhol egyformán alkalmazható módszerről van szó. Mérnöki szempontból azonban két, egymástól lényegesen eltérő eljárásról beszélünk, és a választás közöttük alapvetően meghatározza a kivitelezés gazdaságosságát és a kész szerkezet minőségét. Az alábbiakban azt foglalom össze, milyen szempontok alapján érdemes dönteni.
Az alapelv mindkét esetben azonos
A lövellt beton olyan beton, amelyet tömlőn vagy csővezetéken keresztül, fúvókával, nagy sebességgel juttatunk a felületre, ahol a becsapódás energiája tömöríti. Az európai szabályozást az MSZ EN 14487 szabványsorozat adja, a vizsgálati módszereket pedig az MSZ EN 14488 rögzíti. A különbség abban rejlik, hogy a víz mikor kerül a keverékbe.
Száraz eljárás
A száraz eljárásnál a cement, az adalékanyag és az esetleges kiegészítő anyagok száraz keverékét sűrített levegő szállítja a fúvókáig, ahol a víz csak az utolsó pillanatban adódik hozzá. Előnyei:
- nagy szállítási távolság és magasság érhető el,
- a munka bármikor megszakítható, a gép gyorsan tisztítható,
- kis mennyiségű, szakaszos javításokhoz ideális,
- a víz-cement tényező a fúvókánál szabályozható.
Hátránya, hogy a végeredmény nagyban függ a fúvókakezelő tapasztalatától, a porképződés jelentős, és a visszahullás (a felületről lepattanó anyag) aránya magasabb, függőleges felületen jellemzően 15–30 százalék, fej feletti munkánál ennél is több.
Nedves eljárás
A nedves eljárásnál kész, bekevert betont szivattyúzunk a fúvókáig, ahol sűrített levegő és jellemzően kötésgyorsító adalék kerül hozzá. Előnyei:
- egyenletes, gyárilag kontrollált víz-cement tényező,
- lényegesen nagyobb óránkénti teljesítmény,
- kisebb visszahullás és porterhelés,
- nagy felületeknél és vastagabb rétegeknél gazdaságosabb.
Hátránya, hogy folyamatos betonellátást igényel, a megszakítások költségesek, és a rendszer tisztítása munkaigényesebb.
Mikor melyiket?
Leegyszerűsítve: a száraz eljárás a kisebb volumenű, nehezen megközelíthető, szakaszos szerkezet-megerősítéseknél, a nedves eljárás a nagy felületű, folyamatos munkáknál, például munkagödrök határolásánál vagy alagutaknál szokott előnyösebb lenni. A valóságban azonban mindig az adott projekt határozza meg a jó választást, és egy tapasztalt kivitelező a keverék összetételét, a szemeloszlást és a gyorsító adagolását is ehhez igazítja.
A siker 70 százaléka a felület-előkészítésen múlik
A legjobb lőttbeton is leválik, ha rossz alapra kerül. Javítási munkáknál a laza, szennyezett beton eltávolítása és a felület érdesítése elengedhetetlen. A szemcseszórás homokkal, korunddal vagy acélszemcsével, illetve az 500–2500 bar nyomású vizes bontás egyaránt alkalmas erre. Utóbbinak külön előnye, hogy nem okoz mikrorepedéseket a megmaradó betonban. A tapadást helyszíni leszakító vizsgálattal kell igazolni, a tervező által előírt értékkel összevetve.
Vasalás és utókezelés
Szerkezet-megerősítésnél a lövellt réteg vasalása betonacélhálóval vagy acélszál-adagolással oldható meg, a statikai terv szerint. A vékony rétegek gyorsan veszítenek nedvességet, ezért az utókezelést, vagyis a nedvesen tartást vagy a párazáró szer felhordását nem szabad elhanyagolni. Ennek hiánya zsugorodási repedésekhez és a szilárdság csökkenéséhez vezet.
Összegzés
A lövellt beton nem varázsszer, hanem precíz mérnöki eszköz. Aki részletesebben szeretné megismerni a lövellt beton technológia gyakorlati oldalát, a felület-előkészítéstől a köpenybeton készítéséig, annak érdemes olyan kivitelező tapasztalataira támaszkodnia, aki mindkét eljárást rutinszerűen alkalmazza. Mérnökként azt javaslom: a technológiaválasztást ne az ár, hanem a szerkezet igényei döntsék el.
