Categories
Család

A játszóvárak mesebeli világa

Emlékezzünk vissza egy pillanatra, hogy milyen csodálatos volt gyereknek lenni. A mindennapi játszás öröme, a szülök kis ajándékai, a fáramászás izgalma. Néha úgy van vele az ember, hogy milyen jó lenne akár csak egy napra újra gyereknek lenni.

Emlékszem amikor a kis barátaimmal másztuk meg a játszóvárak elképesztő mászókáit, majd hatalmas kalandokat átélve rohangásztunk rajta és lecsúsztunk a végén. Csodálatos emlékek ezek, mint ahogy azok is, amikor most már a saját gyerekeimet látom újra ugyanezeket átélni.

A játszóvárak a kedvenceik és mikor legutóbb elvittem őket, annyira fantasztikus volt látni, ahogy önfeledten, felhőtlenül játszanak. A legnagyobb fiam volt természetesen a játszóvárat meghódító hős lovag, aki a hercegnő lányom szabadításáért érkezett. Ő a toronyba volt fogvatartva, a legkisebb fiam által, akinek az a megtisztelő szerep maradt, hogy a gonosz sárkányt játsza el. Micsoda öröm volt hazafele menet, hogy megszabadult a hercegnő.

Ez a kis jelenet bámulatba ejtett, hogy mennyire kreatívak a gyerekek és a játszás mennyire csodálatos hatással van a kreativitásukra és a fejlődésükre. Persze sok egyéb játékot is nagyon szeretnek, de a játszóváraknak a csodájához semmi sem fogható. A kimagasló tornyok, a hosszú csúszdák, az izgalmas spirálok, a hálós mászókák vagy a mesebeli függőhidak, mind olyan élményeket nyújtanak, amiket az otthoni kanapén punnyadva nem lehetne átélni.

Ezért tartottam én mindig is fontosnak a játszóvárak szerepét a gyerekeim fejlődésében, mivel az én esetemben is mennyire kedvező hatással volt a fejlődésemre és tudom, hogy ez a gyerekeim esetében sem lesz máskép.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük